Írások

Női dj thai utazása

Emberek sokasága ült és beszélgetett a reptéren, amikor az utashídhoz beparkolt a Thai Airways boeing 777-es gépe. Az utasok mind megkezdték a beszállást. Egy négytagú csoport is elfoglalta helyét az első osztály kényelmes fülkéiben.

- Úgy látom, szinte az egész gép turistaosztályból áll, az első osztály a szárnyig sem tart – nézelődött a társaság ferdeszemű tagja.

- Dzsonguk! Ülj le! Zavarod a többi beszállót – szólt rá egy magas, szőke férfi.

- Ugyan Robin! Hadd nézelődjön – mondta a szőkének egy igen szemrevaló; hosszú, sötétbarna hajú hölgy, majd a ferdeszeműre nézett – Most legalább hazamész egy kicsit Ázsiába.

- Koreai vagyok, de mi nem oda megyünk, Annabell. Régen voltam otthon utoljára, de szülőhazámbéli géppel óriási élmény a repülés, mert van internet, videojáték, zenehallgatási lehetőség. Remélem ezen is lesz minden, amit csak akarhat az ember – beszélt Dzsonguk a nőhöz, miközben elfoglalta a helyét.

- Filmeket biztos vetítenek majd, mert jó hosszú lesz az út – mondta a negyedik; nagydarab, izmos fekete bőrű társuk.

A repülőgép felszállt, Annabell pedig folyamatosan nézte az odalent elterülő városokat és tájakat. Elhagyták Európát, s a török légtérben már a fények sokaságában gyönyörködhetett. Még életében nem volt ilyen hosszú repülőúton, unatkozott, így internetezéssel múlatta az időt.

Társaival sem volt kedve beszélgetni. A koreait lekötötte a videojátékozás. Robin egy gyár vezérigazgatójával beszélgetett, nem lett volna közös témájuk. A fekete harcművészeti videókat nézett. Amikor már elérték Indiát rájött az álmosság és ülését ággyá nyújtva aludt.

- Megkezdjük az ereszkedést! Állítsa vissza az ülést ülő helyzetbe és kapcsolja be az övet – ébresztette fel a kedves, kistermetű, női utaskísérő.

Ismét világos volt, amikor a gép leszállt, az utasokat pedig a reptéri buszok vitték az épületbe. A csomagok átvétele után Annabellt és társait már várta egy alacsony, mosolygós fiatalember. Mindannyiukat egy mikrobuszhoz kísérte, amibe örömmel pakolta be a poggyászokat, hiába, hogy utasaik felajánlották, megoldják maguk a pakolást.

- Megérdemel egy kis borravalót, ha már ilyen segítőkész – szólt rá a társaság női tagja a többiekre.

- Talán szándékosan azért segít, mert arra számít, hogy adunk neki – vonakodott a szőke férfi.

- Én azért kisegítem egy kis apróval – nyomott a néger némi aprót a helybéli tenyerébe.

Miután a hölgy és a ferdeszemű is nagylelkűnek bizonyult, beadta a derekát Robin is. Ő rendelte maguknak a fickót. Még az indulás előtt felvette a kapcsolatot a szállodával, hogy biztosítsanak egy fuvarost.

- Ugyan milyen ez a Bangkok? Szívesen maradnék egy kicsit többet, hogy láthassam a helyi nevezetességeket – nézett odakint mindent Annabell, amikor már javában benn voltak a városban.

- Azokat majd megnézed, ha nyaralni mégy! Mi időre megyünk mindenhová, nem férnek bele a látnivalók – így a szőke.

A szállodában elsőként mindenki lezuhanyozott, kivéve a négert, aki elment futni. Számára öröm volt a sportolás, ügyelt a remek kondíciójára. Harcművészeti tudással is rendelkezett, így tudott magára vigyázni. Ő csak az után tisztálkodott, hogy visszatért. Kipihenték az utazás fáradalmait, s ébredés után megebédeltek az étkezőben.

Amikor ismét a szobáikban voltak Annabell beüzemelte a laptopját. Zenéket válogatott az esti bulira, amíg Robin még egyszer, utoljára telefonált a disco tulajdonosának, hogy egyeztessenek, hányan lesznek, mikortól lesz a fellépés. A szomszédos szobában lakott Simon és Dzsonguk, utóbbi fején a fülhallgatóval, a világról megfeledkezve múlatta az időt egy autóversenyzős videojátékkal.

Sötétedés után, amikor a turisták sokasága ellepte az utcákat, hogy vásároljanak, egyenek-igyanak, vagy csak nézelődjenek, Annabelléket is elvitte a diszkóba az, aki a reptérről a szállodába fuvarozta őket. A nőt azonnal megrohamozták rajongói.

- Úgy imádunk, Annabell van der Sar! Olyan hihetetlen, hogy te is eljöttél ilyen messzire! Odahaza már voltam a bulijaidon – hallatszott fiatal turisták szájából.

- Ne tülekedjen senki – tartotta vissza a néger a tolakodókat.

- Ki a fene vagy te? – nyomult egy nagydarab, illuminált állat a feketére.

- Az, aki gondoskodik a hölgy védelméről – Simon egy ügyes mozdulattal tette harcképtelenné az illuminált állapotú fiatalt.

A nő beüzemelte hangcuccait, s máris szolgáltatta a zenét az öreg kontinensről érkezett turistáknak. Ahogy a slágereket keverte, remek hangulatot tudott teremteni. Még helybéliek is betévedtek, akik arra jártak és meghallották, milyen fergeteges a hangulat. Nem sokkal világosodás előtt ért véget a buli, s Annabellék visszatértek a szállodába.

- A sok fiatalnak megadtad, amit kellett, de a hangulatteremtő képességednek van még hová fejlődnie – jegyezte meg Robin.

- Olvasok magamról sokat, tudom, hogy számos rajongóm van.

- Ha az előadás közben is beszélsz az emberekhez, dicséred a bulit, lelkesíted őket, az jó benyomást tesz rájuk, hidd el nekem.

Robinnak nem volt szokása dicsérni azokat, akiknek a karrierjét egyengette. Helyette inkább szóvá tette, miben fejlődjenek, vagy ne fejlődjenek. Mindenkiből ezzel a módszerrel tudott sikeres sztárt faragni. Annabell a zenész karrierje elején még csupán lejátszotta a slágereket. Csak később vált szokásává keverni a számokat. Ahogy egyre jobban ráérzett e tevékenységre, egyre több embernek tetszett a stílusa és ő is annál céltudatosabban tört felfelé.

A délutáni órákban a buszsofőr, akivel már a reptéren összefutottak tovább vitte a csapatot Pattaya városába. Másnap délelőtt az ottani szállodában Simon úszott egy nagyot, majd a kondigépekkel edzett. A futópadot Dzsonguk is kipróbálta. Mihelyt mindketten kellemesen elfáradtak, leültek beszélgetni egy ital mellett.

- Ki sem néztem volna belőled, hogy alkalomadtán te is szeretsz sportolni – mondta a fekete a ferdeszeműnek.

- Nem vagyok különösebben nagy sportrajongó, de imádok mindent, ami gép. A futópadon is csak tesztelni akartam, hogy mire képes – ivott az ázsiai az italába.

Edzésük alatt Annabell kiválogatta a slágereket az esti fellépésre. Ebéd után már ő és Robin is úsztak egyet. Elérkezett az este, s az új fellépéshez már nem kellett messze menni, ugyanis ott volt a szálloda alsó szintjén, egy diszkóban.

A későbbiekben újabb küldetések vártak a csapatra. A kikötőben hajóra szálltak, hogy azzal menjenek tovább Koh Samui szigetére. A pálmafás partokon a nő fürdőruhákba öltözött, hogy Dzsonguk fényképeket készítsen róla, miközben különböző pózokat vesz fel. A szárazföld belsejében felkerestek egy helyet, ahol a zodiákus tizenkét jegyét formázta meg egy-egy szobor. A hölgy itt is megmutatta bájait.

Ahogy tovább mentek Phuketre, a busz ablakából nézték a pálmafás erdőt. Az új környezetben Annabell egy madárparkban fényképezkedett, miközben ellepték a papagájok, de készült olyan fotó, amelyiken egy nagy madár pihent a karján. Később egy elefántparkba mentek, ahol a nagytestű növényevők természetes környezetben éltek. Annabellről itt újabb képek készültek az állatok társaságában.

- Ezek az állatok a gazdáiktól lettek megmentve, akik keményen bántak velük – simította meg Simon az egyik jószág ormányát. A négerről tudták a társai is, hogy rajongott az állatokért. Dél-Afrikában, ahol felnőtt sokat volt a természet közelében.

Nagyon késő esti órákban érkezett el a hazaindulás pillanata. A repülőtér szélén ott parkolt egy KLM boeing 777-es. Ennek a közepén, a szárny fölött volt az üzleti osztály, ahová Annabellék jegye is szólt. Amint a gép felszállt, a nő ébren volt még ugyan a Bengál-öböl fölött, de amikor India fölé értek rájött az álmosság. Ülését ággyá nyújtotta és elaludt. Csak akkor ébredt föl, amikor elhagyták a török légteret. Visszaaludni már nem tudott, így hát internetezéssel töltötte az út hátralévő részét.

A gép leszállt a holland fővárosban és az utashídhoz parkolt. Már kivilágosodott, amikor Annabellék a reptér épületében vették át a poggyászaikat. A nő, miután hazaért, fáradtnak érezte magát, így felvette pizsamáját és lefeküdt aludni.

A vadnyugat

Az amerikai kontinens indiánjai nem alkottak egységes népet. A rengeteg, különböző törzs más környezetben élt, s ez által mindegyiknek más kultúrája volt. Alaszka és Észak-Kanada hómezőin vadászó közösségek alakultak ki. Délebbre falvakban laktak, és az erdők vadjaira vadásztak. Az észak-nyugati erdőségekben halászatból éltek és totemoszlopokat faragtak. A mai Közép-Nyugat lakói harcias nomádok voltak és sátrakban laktak. Dél-keleten fejlett városok alakultak ki hierarchikus társadalommal, míg dél-nyugaton ugyancsak letelepedett életmódot folytattak.

A mai Egyesült Államok területét már a spanyolok elkezdték felderíteni, miután Dél- és Közép-Amerikában meghódították és kifosztották az ottani indián birodalmakat. A spanyol felderítők eljutottak az Appalache-hegységig, a Missisipi-folyóig és a Grand Canyonig. Ugyancsak ők alapították meg Santa Fe, San Antonio, Tucson, San Diego, San Francisco és Los Angeles városokat.

Az Atlanti-óceán felől érkezve az angolok és a franciák is elkezdték birtokba venni a földrészt. Több háborút is vívtak egymás ellen, hol az egyik, hol a másik indián törzzsel szövetkezve. Idővel elmérgesedett az angol gyarmatok és az anyaország közti viszony. 1773-ban, a bostoni teadélutánon a helyi lakosok indiánoknak öltözve, a tengerbe dobták a Brit Kelet-Indiai Társaság hajóinak a rakományát.

1775-ben a tizenhárom angol gyarmat és Anglia között kitört az amerikai függetlenségi háború. A gyarmatok eleinte nem függetlenedni akartak, csupán a számukra kedvezőtlen rendeletek és az adók visszavonását követelték. A háború a szabad farmerek által lakott Északon tört ki, de az amerikaiakkal éreztetni akarták, hogy a függetlenedés minden gyarmat közös érdeke. Ezért a rabszolgatartó Dél egyik ültetvényesét, George Washingtont tették meg az amerikai hadsereg főparancsnokának. 1776. július 4-én kikiáltották a Függetlenségi nyilatkozatot és ezzel megszületett az Amerikai Egyesült Államok. Az új ország függetlenségét Anglia csak 1783-ban, a Párizsi békeszerződésben ismerte el, s ezzel véget ért a függetlenségi háború. Az Egyesült Államok első elnöke, az amerikaiak fő parancsnoka, George Washington lett.

Az Egyesült Államok az idő előrehaladtával tovább terjeszkedett, immár a vadnyugaton. A vadnyugat ugyanis az USA törzsterülete a tizenhárom alapító gyarmat kivételével. 1803-ban Napóleon császártól megvásárolták Lousianát. Egy évvel később Thomas Jefferson elnök Meriwether Lewist és William Clarkot megbízta egy expedíció vezetésével, amelynek két oka volt. Az egyik, hogy ne Mexikó, vagy az európai nagyhatalmak szerezzenek új területeket a földrészen, hanem az Egyesült Államok. A másik, hogy tanulmányozzák a kontinens állat és növényvilágát, illetve kapcsolatokat létesítsenek az indiánokkal. A két évig tartó expedíció során a Lewis és Clark által vezetett csapat a Nagy-Sikságon és az észak-nyugati erdőségeken áthaladva eljutott a Csendes-óceán partjáig.

Az USA növekedésével a telepesek több alkalommal is indián ellenállásba ütköztek. A sóni törzsből származó Tecumseh több indián törzset egyesítve háborút indított a fehérek ellen, azzal a céllal, hogy megfékezze a további terjeszkedésüket és létrehozzon egy egységes indián államot. A háborút elveszítette és Kanadába menekült, ahol a brit hadsereg tisztje lett és az amerikaiak ellen harcolva érte a halál 1813. októberében. Testvére Tenskwatawa átkot bocsátott minden amerikai elnökre, miszerint a húszévente megválasztott elnököket hivatali idejük alatt éri a halál. Aki hisz a misztikában, az Tenskwatawa átkának tudhatja be Abraham Lincoln, James Garfield, William McKinley és John f. Kennedy elnökök halálát.

Az Egyesült Államok a későbbiekben egyre több területet szerzett a kontinensen. 1836-ban Texas kilépett Mexikóból és létrehozta a maga köztársaságát. A latin-amerikai ország lázadó államként kezelte az új köztársaságot és Antonio Lopez de Santa Anna tábornok vezetésével odaküldte hadseregét, hogy az államot szerezzék vissza. Santa Anna azonban vereséget szenvedett. Texas 1845-ben csatlakozott az Egyesült Államokhoz, aminek következményeként a következő évben kitört a mexikói-amerikai háború, ahol továbbra is Santa Anna maradt a mexikóiak főparancsnoka, az amerikaiaké pedig Zachary Taylor lett. A háború során Kalifornia is függetlenedett Mexikótól és az amerikaiak oldalára állva vett részt a háborúban. A két évig tartó fegyveres konfliktust Mexikó elvesztette és a Guadalupe Hidalgo-i békeszerződés értelmében kénytelen volt átadni az USA-nak Kaliforniát, Nevadát, Utahot, Arizonát és Új-Mexikót.

Az észak-amerikai kontinensen több aranyláz is lezajlott. A legismertebb Kaliforniában tört ki, amikor 1848-ban, egy colomai fűrészmalom mellett aranyat találtak. Az állam népessége rohamosan növekedni kezdett, mivel az arany hírére az USA más területeiről, Európából, Ázsiából, Latin-Amerikából és Ausztráliából is ezrek mentek a területre a meggazdagodás reményében. Legnagyobb részük azonban szegénységben és elkeseredettségben tért haza szülőhazájába. Észak-Kanadában, a vadnyugat úgymond egyik meghosszabbításán zajlott a klondike-i aranyláz. 1896-ban történt, hogy egy csoport a Klondike folyót követve vadászott jávorszarvasra, amikor aranyat találtak. Az eseménynek gyorsan híre ment és a következő évben megérkeztek az első aranyásók a területre, még egy év elteltével pedig már negyven ezren keresték az értékes fémet. Innen ugyancsak szegényen tért haza a legtöbb ember.

A keleti országrészben egyre inkább elmérgesedett a viszony az iparosodott, városias és szabad farmerek által lakott Észak és a néger rabszolgákat tartó, ültetvényes gazdálkodásból élő Dél között. 1860-ban az északiak a rabszolgaságellenes Abraham Lincolnt választották elnöknek, a déliek pedig fellázadtak. Kiléptek az Únióból és létrehozták az Amerikai Konföderációs Államokat, elnöküknek pedig Jefferson Dawist választották. 1861-ben kitört az amerikai polgárháború, amelyben eleinte a katonailag jobban szervezett Dél kerekedett felül. Azonban 1863. január 1-én Abraham Lincoln felszabadította a déli rabszolgákat, akik közül nagyon sokan szöktek Északra és beléptek a hadseregbe, hogy ők is harcoljanak egykori gazdáik ellen. Az iparosodott Észak 1865-ben megnyerte a háborút és az Egyesült Államok megindult a nagyhatalommá válás felé.

A polgárháború után élelmiszerhiány köszöntött az országra. Megnőtt az igény a marhahús iránt, ezért a cowboyok ezrével terelték a marhákat a déli államokból az északi államokba. A cowboyok egyharmada néger, illetve mexikói volt. Eme férfiaknak mindig volt egy vezetőjük, utána a csoport második legfontosabb embere a szakács volt, aki szekéren vitte előttük az edényeket, illetve főzött rájuk. A marhaterelők a napi egy dolláros bérért reggeltől estig nyeregben voltak. Állandóan meg kellett küzdeniük a banditákkal, az indiánokkal, a megvadult marhákkal, az időjárás viszontagságaival, ezek híján pedig az unalommal.

A banditák közül említésre méltó Jesse James neve, aki már nagyon fiatal korában kezdett el bűnözni. A polgárháborúban a déliek hadseregében harcolt. A háború után a testvérével, Frankkel és unokatestvéreikkel, a Younger-fivérekkel alapított bandát. Jesse és bandája látványosan fosztott ki vonatokat, piacokat és bankokat. Egy alkalommal a vasárnapi istentiszteletet zavarták meg úgy, hogy a templomban közölték a hívőkkel, hogy a városban bankot rabolnak. Kansasban egy piac kifosztása után, a pisztolyaikat durrogtatva lovagoltak el a helyszínről. Jesse James harmincnégy éves korában hunyt el, tarkólövés következtében.

Ahogy egyre több állam csatlakozott az Egyesült Államokhoz, az amerikaiaknak egyre több indián ellenállóval kellett szembenézniük. Egy Vörös Felhő nevű törzsfőnök 1866 és 1868 között, Wyoming és Montana területén háborúzott a fehérek ellen. A fegyveres konfliktus indián győzelemmel és jelentős amerikai veszteséggel ért véget. Egy sziú felkelés azért tört ki, mert az eredetileg az indiánoknak ítélt földön a telepesek aranyat találtak, s ez aranylázat robbantott ki, a kormány pedig a telepesek mellé állt. Az indiánok összefogtak, végül Ülő Bika és Fékevesztett Ló törzsfőnökökkel együtt vereséget mértek George Armstrong Custer hadseregére, a Little Bighorn-nál, 1876. június 25-én. Azonban hiába történt a sok indián ellenállás, a 19. század végére az amerikai kormány rezervátumokba kényszerítette őket.

Egy ugyancsak említésre méltó indián ellenálló Geronimo, az apacsok vezére. Neve vitatott eredetű, egyesek szerint az indián neve, a Goyaalé spanyolosított változata, mások úgy vélik, hogy a Szent Jeromosból ered. A spanyol katonák Szent Jeromoshoz imádkoztak az őket ért támadás közben. Az viszont vitathatatlan tény, hogy a mexikóiak adták neki a Geronimo nevet. 1858-ban mexikói katonák megölték a feleségét és három gyermekét, ezért élete végéig gyűlölte a mexikóiakat. Eleinte az amerikaiak oldalán sokat harcolt a mexikóiak ellen, de később az amerikaiak ellen fordult, akik legyőzték őt. Az indián vezetőt Floridában bebörtönözték, onnan Oklahomába szállították. Később szabadon engedték, de soha nem engedték meg neki, hogy visszatérjen a szülőföldjére. 1904-ben részt vett St. Louisban a világkiállításon. 1905-ben jelen volt Theodore Roosevelt elnök beiktatásán. Geronimo 1909-ben halt meg tüdőgyulladásban.

Az európai bevándorlók előrenyomulását Észak-Amerika egyik legjellegzetesebb állata, a bölény is megszenvedte. Eme hatalmas jószágok eleinte milliószámra éltek és óriási csordákban vándoroltak a prérin. A füves puszták indiánjai persze a kezdetektől fogva vadászták az állatokat, hiszen a megélhetést jelentették a számukra. Ezek az emberek a húsaikkal táplálkoztak, de belőlük készítették a ruháikat, a sátraikat, sőt a fegyvereik készítésénél is felhasználták a csontjaikat. A fehérek új településeivel együtt azonban megjelentek a vasutak, melyek még inkább elősegítették az előrenyomulást. A telepesekkel vadászok is érkeztek, akik az őslakosoknál sokkal kíméletlenebbül ölték az állatokat. Többek közt azért is, mert a vasútépítő munkásoknak bölényhúsra volt szükségük és az iparban a meghajtó szíjak is az állatok bőréből készültek. A 19. század végére a több milliós állatállomány csupán pár ezerre csökkent és már az indiánoknak is tiltott volt a vadászatuk.

A vadnyugat egyik legismertebb személye William Frederich Cody volt. Akkor kapta a Buffalo Bill becenevet, amikor elvállalta a Kansas Pacific Vasúttársaság építőmunkásainak élelmezését és 4800 bölényt ölt meg. Buffalo Bill később showman lett, aki világhírűvé vált a vadnyugati cirkusza révén és élete vége felé már Európa több országában is fellépett.

A vadnyugat létrehozta az amerikai embert, az amerikai mentalitást, de a technika fejlődésével és a nagyhatalommá válással, az elmúlt egy évszázadban teljesen megváltozott az Amerikai Egyesült Államok. A nagyvárosokban ma már emberek milliói laknak és felhőkarcolók tornyosulnak. A Közép-Nyugat síkságain főleg farmgazdálkodásból és állattenyésztésből élnek. A texasi Houston városában ott van az űrkutatás központja. Kaliforniában, a San Francisco melletti Szilícium-völgyben fejlesztették az integrált áramkört, a mikroprocesszort és a személyi számítógépet. Los Angelesben található a nyugati filmgyártás központja.

Valahol nagyon távol

A fiatalember egy nappaliban találta magát, ahol csak egy nő volt ott rajta kívül.

- Én Dani vagyok! – mutatott magára a férfi – A nővérem írt egy regényt, aminek főhősnőjét önmagáról mintázta. Te vagy ez a nő! Azt is tudom, hogy Évának hívnak, és most itt vagyok a te nappalidban.

- Ne beszélj! - tartotta fel kezét a nő, majd a kanapé felé mutatott - Inkább helyezd magad kényelembe! Megkínálhatlak valamivel?

- Hogyha van rostos üdítőd és egy kis kekszed, azt kérek – ült le Dani.

A vendéglátó átment a konyhába, amit egy fal választott el a nappalitól. Visszatért két pohárral, innivalóval és egy tál keksszel. Töltött először a társának majd magának, s így folytatta a beszélgetést:

- Mesélj egy kicsit a nővéredről!

- Ő nagyon sokat olvas és széles látókörű. Különösen a történelmet imádja, amiből még diplomázott is. Viszont nem csak olvasni szeret, írni is. Aminek a főhőse te vagy, az az én kedvencem – hízelgett egy kicsit a látogató, miközben vett két kekszet és az egyiket bekapta.

- Mi a helyzet veled?

- Engem a mi jelenünk dolgai érdekelnek: sport, országok, járművek. – Megette a fiatalember a másik kekszet, majd folytatta – A történelemben is kevésbé vagyok jártas. Bármit is hallasz majd tőlem, azt a testvéremtől tudom.

- A civilizáció előtt egy végeláthatatlan rengetegben éltem. A közösségem tagjaként a tűz őrzése és a vadak távol tartása volt a feladatom. Többnyire akkor aludtam, amikor a többiek ébren voltak. Rendszerint egyedül voltam ébren az éjszakákban, merthogy én voltam a legbátrabb a nők között.

- A nővérem sokat tett a te személyiségedbe is a saját jelleméből. Biztosan ezért nem hátráltál meg a medvétől, ami a barlangotokba tévedt – így Dani.

- Nem akartam felébreszteni a többieket! Először a lándzsámmal próbáltam elijeszteni, miután ez nem sikerült, a tűzzel hadonásztam, amitől már megijedt. Reggel még elmentem gyűjtögetni a többi nővel és ekkor történt, hogy beleharaptam egy csodaszép almába. Annyira gyönyörű volt, hogy olyant nem láttam soha az előtt és az óta sem. Elájultam és arra ébredtem, hogy egy papnő vagyok egy zikkuratban, egy sivatagi város közepén.

- A nagy ókori civilizációk volt az első kor, ahol a saját korod után éltél. Itt a közvetítő szerepét töltötted be köztük és az isteneik között. Könnyen megtaláltad a közös hangnemet a paraszttal, a városlakóval és a királlyal, és mindhárom fickó a maga társadalmi osztályát testesítette meg.

- Szerintem az almában lehetett valami, amitől minden korban új tudásra tettem szert és mindenkivel szót értettem az anyanyelvén. Ők a látogatásuk során ajándékot is hoztak azért, hogy az isteneik segítsék őket életükben és a túlvilágon zavartalan életük legyen.

- Következett Hellász, ahol Leszbosz szigetének harcos királynője volt a felettesed.

- Vasszigorral tartott fegyelmet az amazonjai között, az egyszer biztos – nevetett Éva.

- Nem voltál egyszerű eset! Keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy gatyába rázzon, de azért remek kardfogató vált belőled és a bajtársaidból.

- Úrnőnk maga vezetett minket csatába. Egyáltalán nem éreztem félelmet, miközben kaszaboltuk a keletről jött idegen népek fiait, megakadályozva, hogy egy istenkirály birodalmához csatolják azt a földet. Láttam azt a beszari alakot, ahogy a legjobb katonáival körülvetetve magát irányította az egységeit.

- Ez a kalandod egy utalás a görög-perzsa háborúkra. Ott is sokszoros túlerőben voltak a perzsák, mint itt a barbárok.

Éva kortyolt, letette italát az asztalra, s aztán folytatta:

- Rómában már a testemből éltem, miközben egy bérházban laktam. A férfiak – a szegény, a hadvezér, a politikus, a rabszolga – mind azért jöttek, hogy megadjam nekik, amire vágytak. A gondjaikat, bajaikat is elmondhatták, mert szívesen meghallgattam mindegyiket.

- Azok is olyanok voltak, mintha leképezései lettek volna saját társadalmi osztályaiknak.

- Az öltözékem olyan volt, hogy kívánatos legyek a számukra. Ugyanakkor nagyon udvariasan viselkedtek, mert a lakásban volt egy istenszobor és elhitték, hogy azon keresztül ez az isten védelmez engem.

- Következett a középkor, ahol talpig páncélban, lóháton, női hadvezérként több ezer férfi – gyalogosok, lovasok - előtt tartottál seregszemlét, akik követtek téged a csatába. Remekül motiváltad őket a győzni akarásra – így Dani, majd italt is töltött magának – Ezt a személyedet egy Jeanne d'Arc nevű női hadvezér ihlette. Nem voltak alvezéreid, mindegyik egységet te irányítottad, amibe azért egy hiúságot is belelátok nővérem részéről.

Éva leült és úgy beszélt tovább:

- Tetszett is nagyon, hogy nagy tekintélyem volt előttük, már a megjelenésemtől vigyázzba álltak – mosolyodott el - A hajítógépekkel bombáztattam a falakat, az ostromtornyokkal hatékonyabban tudtam a katonákat az ellenséghez közelebb juttatni. A végsőkig akartam harcolni, hogy megnyerjem azt a csatát, de ütközetben leestem a lóról, és amikor feleszméltem már megint egy másik korban voltam. Egy Leo nevű nagyszakállú, hosszú hajú öregember gyógyított ki a bajomból, aki értett az orvosláshoz, mert amikor várost néztem vele, találkoztam olyannal, akin már segített. Épületekbe vezetett be, melyeket ő tervezett és láttam ott általa faragott szobrokat, freskói egész falakat lefedtek. Otthona műtermében megtekintettem a tervrajzait masinákról. Képzeld, egy festményéhez még modellt is álltam.

- Ez az ember Leonardo da Vinciről lett mintázva. Nagyon magának való volt, aki egész életében csak ezeknek élt. Még családja és barátai sem voltak emiatt.

- Nem volt kellemes órákig meg sem mozdulni, amíg nem végez a munkájával.

- Látom az a portréja máig emlékezetes maradt – figyelte Dani a falon lógó képet.

- Egyre élvezetesebb volt számomra belejönni a különböző szerepekbe.

- Biztosan azért volt így, mert nővérem imádott dolgozni azon a regényen.

- A következő korba, amelyikbe kerültem, láttam a Leo által tervezett masinák továbbgondolt változatait. Ezek megkönnyítették az életet.

- Az ipari forradalom! A fejlődés felgyorsult, a gyorsabb járművek újabb távlatokat nyitottak meg. Nekivágtál a nagyvilágnak, vonaton eljutottál egy sivatagi – gondolom arab - városba, ami olyan volt, mintha megrekedt volna a középkor szintjén. Elidőztél ott egy kicsit, miközben kapcsolatba kerültél egy bölcs öreggel, aki a többiek lelki vezetőjeként mindenkinél jobban ismerte a vallást. Hosszú élete során volt kecskepásztor, tevehajcsár, kereskedő.

- A kikötőjében megállt egy gőzhajó. Fedélzetén a tehetős utasok a legelőkelőbb kastélyok pompáit élvezhették. Úsztam az úszómedencéjében, életemben a legjobbakat ettem az éttermében és hajnalig mulattam a báltermében.

- Szándékosan a gazdagoknak épült, nem is voltak rajta társadalmi osztályok. Elhozott az általam ismert jelenbe, ahol valóságos popkirálynő lett belőled. Még szex szimbólumként is megálltad a helyed.

- Két fellépésemen is volt és mindkettőn rajongók ezrei jöttek elém, hogy lássanak. Amikor véget értek az előadásaim, megrohamoztak azok, akik meg voltak őrülve értem, hogy aláírjak nekik, megszólítsanak, fényképezkedjenek velem. A kettő koncert között fotózkodtam, hogy testi bájaimmal magazinokba kerüljek.

- És még saját gulfstreamed is volt, hogy azzal utazz a három helyszín között – nevetett Dani.

- Azok után bántam, hogy a civilizáció fejlődésével együtt járt a nyersanyagok iránti igény növekedése, a környezetszennyezés, ami a bolygó lakhatatlanná tevéséhez vezetett. Az utolsó földi korban, már kénytelen voltam űrhajóra szállni, hogy több ezer társammal együtt keressek új hazát.

- Az egy új Noé bárkája volt, állatokat is hoztatok, rengeteg faj képviselőit, hogy azokat is megmentsétek a pusztulástól. Te viszont örömmel vállaltad azok etetését és gondozását.

- Még jól is esett, hogy visszataláltam a régi önmagamhoz az által, hogy állatok és növények között lehettem.

A nő felállt és az után beszélt tovább:

- A Föld már elveszett, nem tudunk oda visszamenni, de ez az új bolygó egy érintetlen vadon. Dolgozunk a környezetbarátabb technológiákon, hogy fajunk egy élhetőbb környezetben maradjon fenn.

- Helyes! Drukkolok nektek, hogy sikerüljön egy szép új világot felépítenetek. – A férfi azt vette észre magán, hogy kezd az egész teste lassan köddé válni. Kétségbeesett, ezért ezt kérdezte társától – Mi ez? Mi történik velem?

- Visszatérsz a saját világodba!

A fiatalember egy sötét szobában ébredt. Pizsamában feküdt. Körülnézett és saját hálószobáját vélte felismerni, majd próbált tovább aludni a különös álom után.